A szamuráj (a japán harcos nemes) alakja Nyugaton jól ismert; a szamurájok titkos hagyományai azonban szinte teljesen ismeretlenek.. Legfőképpen amiatt, hogy a japánok vonakodnak spirituális életükről beszélni, és amikor erről kérdezik őket, szinte tapintatlanságnak és udvariatlanságnak tekintik. A japán kardforgató harcost jelölő szamuráj szó újabb kori kifejezés. A régi Japánban sohasem nevezték így a harcosokat. Maga a szó a japán samurau, szolgálni igéből származik. Tehát szamuráj az, aki urát szolgálja. Valójában a bushi a hivatásos harcos elnevezése abban a történelmi időszakban, amit a szamurájok korának neveznek. Bushi a neve azoknak a szamurájoknak, akik a harcosi hagyományokat követő családokból származtak. Ezeket a családokat nevezték buke-nek. A 12. századra a bushi jól körülhatárolt harcos osztály, akikhez a szigeti nép feletti hatalomért harcoló (nemesi származású) honke-k és a buddhista templomokban nevelkedett harcosok, a sohei-k tartoztak. Ahogy a harcos hagymányok és a zen buddhizmus egyre nagyobb befolyásra tett szert Japánban, a bushik atléptek egy olyan korszakba, amikor a harcművészeti technikákat meditációs gyakorlatokká alakították. Ebben a korban született meg a rónin, a szellemi alapokon álló vándor szamuráj harcos – akik az indiai sadhu-kra (otthontalan szerzetesekre) hasonlítottak, leszámítva magas szintű harcművészeti ismereteiket. A róninok zen harcosok voltak, akik a zen szerzetesekkel karöltve olyan magas szintre fejlesztették a japán harcművészeteket, hogy a hadviselésbeli jártasság a megvilágosodáshoz vezető ösvénnyé vált.

Forrás: SCOTT SHAW: SZAMURÁJ ZEN