A whisky alapanyaga lehet az árpa, maláta, búza, kukorica, rozs vagy pedig ezek valamilyen arányú keveréke. Az egyes nemzetek whisky típusait épp a felhasznált gabonák különböztetik meg egymástól. A készítés folyamata nagyjából mindegyik változatnál ugyanaz, bár egyre több gyártó tesz némi csavart a történetbe, még különlegesebbé téve ezzel a termékeket.

A skót whisky titka

Az, hogy a skót whiskey árpából készül, erős tévhit, ugyanis ez az állítás csupán a maláta whisky esetében igaz. A skót fajták többsége maláta- és gabonawhisky keverékéből áll. Ilyenkor az árpát és a gabonát két-három napon át vízben áztatják, ezalatt a növények gyökeret és hajtást növesztenek, majd a vízből kivéve körülbelül egy hétig csíráztatják. Ezalatt az idő alatt az árpában lévő keményítő malátacukorrá alakul.

Ezt követően a gabona szemeket kemencében szárítják, aszalják a növényeket, majd darává őrlik.

Ezt többször forró vízen keresztül szűrik át, így mosva ki a cukrot belőle. A végeredmény pedig egy forró, édeskés cefre lesz. Persze ekkor még távolról sincs kész a nedű. Ugyanis ez a „massza” egy speciális tárolóban hűl ki és indul erjedésnek a hozzáadott élesztőnek köszönhetően. 48 óra múlva már gyenge, de alkoholos, sörhöz hasonlító folyadékot találhatunk a tárolóban.

Ezt újra felforrósítják, amelynek hatására az alkoholgőz felszáll, lecsapódik a sűrítőbe, ahol újra folyékonnyá válik. Ezt az eljárást egymás után kétszer megismétlik.

Az így nyert ital alkoholtartalma rendkívül magas, ezért vízzel hígítják, így töltik tölgyfa hordókba. Itt elég hosszú ideig pihen a whiskey, sokat kell várni arra, hogy megkóstolhassuk a végeredményt, ugyanis a skót fajta kritériuma, hogy legalább három éven át érlelődnie kell, szigorúan tölgyfa hordóban. A tölgyfa zamata és színe teszi egyedivé Skócia italát.

Ahhoz, hogy valami hivatalosan „Scotch whisky” lehessen, lényeges kritérium, hogy csak az ország terültén belül készülhet természetes eljárással, adalékanyagok hozzáadása nélkül. Emellett a legalább háromévnyi érlelést követően legalább 40 százalékos alkoholtartalommal kell bírnia.

Az ízeket a készítés mellett az alapanyag határozza meg legfőképpen, ám igen komoly szerepe van ebben a főzőmestereknek is, illetve jelentős még a hordó típusa, fajtája is, amiben az érlelés történik. Természetesen mindezeket figyelmen kívül hagyva, képtelenség általánosságban bármit mondani a whisky készítéséről, hiszen minden ország párlatának kapcsán igen eltérő eljárásmódokról beszélhetünk.

Ahol a kukoricára esküsznek – az amerikai whiskey

Az Amerikai Egyesült Államokban a legnagyobb népszerűségnek a kukorica alapú párlatok örvendenek. Ez természetesen nem véletlen, hiszen ezek a kontinensen már a kezdetek óta a legtöbb whiskey alapanyaga a kukorica volt. Amerikai whiskeynek a szigorú szabályozás értelmében azokat a párlatokat lehet nevezni, amelyek lepárlása legalább 51% rozst tartalmazó gabonacefréből történik, amelyet teljesen új, kiégetett tölgyfahordókban szükséges tárolni legfeljebb 62,5% alkoholtartalommal.

Ha pedig valamire az van írva, hogy bourbon, akkor biztos lehetsz abban, hogy magas minőségű, tiszta és természetes párlat van az üvegben. Alapanyagát tekintve emelkedik ki legfőképpen: a bourbon árpa helyett a kukoricát részesíti előnyben, legalább 51 százalékát kukoricából erjesztik. Ez határozza meg a whiskeyk között különleges zamatát, karakterét.

Egy lágyabb vonal – a kanadai whisky

A kanadai whiskykről elmondható, hogy alapvetően egy sokkal lágyabb karaktert képviselnek, mint a Skóciában készült italok. Ez leginkább annak tudható be, hogy alapjuk a rozsmaláta. Természetesen ennek gyártására az szigorú szabályok vonatkoznak ami azt jelenti, hogy csak a Kanadában gyárthatják, legalább három éven keresztül kis méretű fahordókban szükséges érlelni és csak erjesztett gabonaszemek felhasználásával készülhetnek.

Többszöri lepárlás, enyhébb íz – az ír whiskey

Ír whiskeynek azok a párlatok nevezhetők, amelyek Írországban készültek és legalább három esztendőn át fahordóban pihentek. Ám jellemzően ezek az italok ennél sokkal tovább, akár tíz-tizenkét éven keresztül is érlelődnek a hordókban, amelynek köszönhetően kialakul különleges, semmihez sem hasonlítható ízviláguk.

Ha arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy mi a legfőbb különbség az ír és a skót párlatok között, a válasz mindenképpen az lenne, hogy az ír nedűket rendszerint háromszor párolják le, így ízük lágyabb és enyhébb, mint a skót whiskyk esetében. Ehhez az eljáráshoz a hagyományos kisüsti módszert alkalmazzák.

Valódi kuriózum – a japán whisky

Nem csoda, ha ritkán találkozol Japánban gyártott párlatokkal, hiszen az ebben az országban elkészült whisky mennyiségnek mindössze 3%-át exportálják a többi a határokon belül marad. Pontosan emiatt valódi kuriózumnak számít, ha valaki itthon hozzájut egy ilyen palackhoz. A készítési eljárás alapvetően a skót hagyományokon alapul, főleg a tisztaság, a karakteresség és az egyediség jellemzi ezeket az italokat.