Kisvárosi gyilkosságok, avagy a Midsomeri gyilkosságok, angol címe Midsomer Murders, egy angol bűnügyi televíziós sorozat, amit én rendszeresen nézek a televízióban esténként. Ez egy kitalált helyszín Anglia valamelyik szegletében Midsomer körzetében, (kitalált) s az igencsak kitalált Midsomer városban. Gyönyörű helyszínek, az angol falusi miliő, ahol a történetek nagy része játszódik, élethűen adják vissza a vidéki Anglia mindennapjait.
Pontosan ezért nézem, a falusi, kisvárosi környezete miatt, az amúgy sokszor bugyuta, s kiszámítható bűnügyi történeteket. Az angol vidék évszázados hagyományain élő emberek szokásait, életét, amelyben az élet mindennapos tevékenységeiben bepillantást nyerhetünk az angol történelembe, szokásokba, az élet forgatagába. Természetesen tipikus angol emberekkel, jellemekkel, az angol származásukra oly büszke patriótákkal a kitalált cselekményekben.
Olyan, mikor nézem ezt a sorozatot, mintha köztük élnék, én is részese lennék a történeteknek, s az én szívem is dobban a hazaszeretet túlcsordulása miatt, s az én számat is elhagyják a viktoriános korból származó köszönő szavak; köszönöm Istenem, hogy angolnak születhettem! A sorozat 2005-ben kezdődött, s ma is forgatnak folyamatosan.
Most vasárnap is leültem a TV elé, s vártam a következő epizódot. Már eltelt a filmből vagy öt perc, s úgy éreztem valami nem stimmel. Most is egy angol falu a helyszín, de az ott élő emberek minden nációt képviseltek. A Földön élő összes faj, nemzetiség felvonult a film első 5-10 percében. Feketék, sárgák, mulattok, akik mintha a világ összes szegletéből ebbe a kicsiny angol falucskába cseppentek volna. Távkapcsoló kézbe, s megnézem már hogy egyáltalán mi ez a katyvasz. De, nem kapcsoltam félre, valóban a Kisvárosi gyilkosságok című sorozatot néztem. Jobban ráfókuszáltam a leírásra, hát, a film készült 2023-ban. Basszus! Majd’ húsz év alatt így megváltozott a környezet? Lehetetlen! Aztán a tekintetem a könyvespolcomra esett, s megláttam az angol író Douglas Murray: Európa furcsa halála című könyvét. Ja, tényleg, így már értem. Köszönöm Istenem, hogy magyarnak születhettem!