A történelem folyamán, az azonos neműek szerelme mindig abnormálisnak számított. S most, az „abnormális” szót tessenek nem pejoratívan értelmezni. Egyszerűen csak másfajta szerelem, mint a két különböző nemű ember szerelme. Ugyanis, a két különböző nemű ember szerelme, az nemcsak szerelem, hanem az életünk céljának, a fajfenntartásunknak egyedüli módja. Ahhoz hogy az élet kontinuitása az idők végezetéig fennmaradjon, nem találtak fel még más megoldást. Merthogy nincs más megoldás!

Egy új élet születéséhez két nem kell. Azonos neműek szerelméből sosem lesz új élet. Tehát a kutya itt van eltemetve, nem kell tovább keresgélni. Most hagyjuk, hogy a történelem folyamán hogyan üldözték, akár a vallások, akár a hétköznapi morál által, hogyan vetette ki magából a mindenkori társadalom ezt a fajta abnormalitást – természetesen mind időben mind térben voltak kivételek -, s büntették akár halállal is. De elérkeztünk napjainkhoz, ahol mindenféle szerelem zöld utat kapott, s az a liberális attitűd hogy az ember nemcsak gondolataiban, hanem akár az abnormális testi vágyaiban is szabad, immár nemcsak törvényes, hanem morálisan elfogadott is lett. S ez, így van rendjén.

Illetve így lenne rendjén, ha itt megállnánk, s nem próbálnánk tovább menni ezen az amúgy is rögös úton. Mert egyre erősebben tör előre egy mozgalom világszerte, aminek a neve LMBTQ, s ők azok, akik az „abnormális” szó első két betűjét egyszerűen annulálni akarják, s normálisnak beállítani azt, ami az idők kezdete óta abnormális volt. Itt megálljt kell parancsolni, mert ha sikerül nekik, akkor az emberiség nagyon veszélyes vizekre evez, s nem tudni mi lesz a folytatás. Olyan ez, mint amikor az ember először készített atombombát, s feltétlenül ki kellett próbálnia, mert nem lehetett tudni milyen is lesz a valódi hatása. Ma már tudjuk. Ezért nem kellene ezt az LMBTQ mozgalmat tovább engedni ezen a rögös úton, mert a következményei beláthatatlanok lehetnek.