A homeopátiát Samuel Hahnemann (1755-1843) fejlesztette ki s adta tovább. A homeopátia a gyógyításban a legalapvetőbb ismeretekkel bíró módszer. Amióta csak homeopátia létezik, ellenfelei éppen olyan szenvedélyesen küzdenek ellene, amilyen szenvedélyesen képviselik hívei. A következőkben a homeopátiával részletesebben is foglalkozni fogunk. Nemcsak azért, mert a törvényhozók részéről felmerülő aktuális veszély sürgetőleg veti föl a nem orvosi körök iránti megértést, hanem mindenekelőtt azért, mert a homeopátia sokkal több, mint puszta terápiás módszer.
Ha a homeopátiával közelebbről foglalkozunk, észrevesszük, hogy az univerzum valóságos gyógyító princípiumán alapul. A módszer konkrét terápiás felhasználását is ez a tartalom legitimálja. A továbbiakban a homeopátia példáján fogjuk bemutatni, hogy az ezoterikus világkép képes az egyes hatásösszefüggések olyan egyszerű, olyan világos reprezentálására, ami a materiálisan gondolkodó ember számára logikailag lehetetlenségnek tűnik.
A legfőbb támadások a homeopátiás gyógyszerek előállítási módja ellen irányulnak. A homeopátiás gyógyszer „annyira híg”, hogy aligha lehet benne hatóanyag, mondják. Ezt a sajtó feltűnő hajthatatlansággal azon a példán demonstrálja a nyilvánosság előtt, hogy valamilyen kivonatból egyetlen cseppet a Boden-tóba vagy az Északi-tengerbe cseppentünk, szimbolikusan megkavarjuk, és kijelentjük, hogy a túlsó parton kimert üvegcse víz körülbelül a D 30-as homeopátiás hígításnak fog megfelelni. A bizonyítási eljárást még tudományosabbnak tartják, ha a gyógyszertárban vásárolnak öt különféle homeopátiás gyógyszert, s ezeket a legmodernebb eszközökkel egészen atomstruktúrájukig analizálják csak azért, hogy megállapítsák, mind az öt üvegcse alkoholt tartalmaz, meg némi szennyező anyagot.Ezzel a csalást le is leplezték, s „a nyilvánosság érdekében” hangosan követelik a törvényhozástól, hogy rendeleti úton lépjen fel végre a homeopátia ellen.
Hogy magunk is áldozatul ne essünk ennek a homeopátiától tökéletesen idegen érvelésnek, nézzük meg először, hogyan is készülnek a homeopátiás gyógyszerek. Ezeknek a gyógyszereknek a kiindulóanyaga szinte bármilyen anyag lehet, a homeopátia azonban elsődlegesen mégis a következő három területből merít: az ásványok, az állatok és a növények világából.
Vegyük például a nadragulyát vagy belladonnát (Bell.). E növény gyümölcséből készítik a kiindulóanyagot, amelyet ezért őstinktúrának is neveznek (szimbóluma = ∅). Ebből az őstinktúrából csak egy részt vesznek, kilenc rész oldószert adnak hozzá, például alkoholt, s a kettőt összerázzák. Ezt az összerázást, ami mindig pontosan meghatározott számú rázó mozdulatból áll, hatványozásnak nevezik. Az eljárás végeredményét Bell. D 1-nek nevezik, ez tehát a Belladonna első decimális hatványa. Ha ebből a Bell. D 1-ből ismét veszünk egy részt, és azt összerázzuk tíz rész oldószerrel, megkapjuk a Bell. D 2-t. Ezt a hatványozást ismétlik állandóan, s ez a következő sémához vezet:1 rész Bell. D ∅ +9 rész alkohol = Bell. D 1. (az arány = 1 : 10) 1 rész Bell. D 1+9 rész alkohol = Bell. D 2 (az arány = 1 : 100) 1 rész Bell. D 2+9 rész alkohol = Bell. D 3 (az arány = 1 : 1000) 1 rész Bell. D 3+9 rész alkohol = Bell. D 4 (az arány = 1 : 10 000) 1 rész Bell. D 4+9 rész alkohol = Bell. D 5 (az arány = 1 : 100 000) 1 rész Bell. D 5+9 rész alkohol = Bell. D 6 (az arány = 1 : 1 millió) 1 rész Bell. D 6+9 rész alkohol = Bell. D 7 (az arány = 1 : 10 millió)
↓
1 rész Bell. D 29+9 rész alkohol = Bell. D 30 (az arány = 1 : 1 kvintillió)Bár táblázatunkat a D 30-nál befejeztük, az korántsem jelenti azt, hogy egy orvosság hatványozásának itt be kell fejeződnie. Mindegyik homeopátiás gyógyszer kapható a legkülönfélébb hatványokban, például Belladonnát ugyanúgy vehetünk D 3-as hígításban, mint D 12-es, D 30-as, de D 200-as, D 500-as, D 1000-es és D 10 000-es hígításban is. A fenti séma szerint a belladonna D 200 egy rész Belladonnához annyi alkoholt használ fel, hogy az egyes szám mögé 200 nullát kell raknunk.
Nos, mindnyájan tudjuk, hogy már a D 23-as hatványban sem lehet egyetlen molekula sem az ősszubsztanciából (példánkban a Belladonnából). Minden, ami a D 23-as hatvány után történik, nem más, mint az alkohol rituális összerázása. Ha a kémia szintjén nézzük, a Belladonna 30 a Belladonna 200-tól semmiben sem különbözik – mindkettő tiszta alkohol, s ennyiben, ha úgy nézzük-, a Belladonna feliratra egyáltalán nem szolgál rá. A homeopátia mégis ezekkel a „magas hatványokkal” dolgozik – Hahnemann minden terápiás kúrájában szinte kizárólag a harmincadik hatványt használta.
Ellenfelei most örülnek, hiszen ezzel beigazolódott, hogy a homeopátia a „semmivel” dolgozik. A valódi homeoterapeuta azonban azért használja a D 30-as hatványt, hogy biztos lehessen benne, már nem az anyaggal dolgozik.
A teljesség kedvéért meg kell említenünk, hogy léteznek az úgynevezett Chatványok is, amelyeknél a hatványok 1 : 100-zal lépnek előre a decimális 1 : 10 előrelépés helyett. A C-hatványok esetében – ezek tulajdonképpen az eredeti hatványok, ezért előnyben is kell részesítenünk őket – természetesen még hamarabb hagyjuk el az anyagi szintet – a C 12-től az ősszubsztancia nyomát sem találjuk az orvosságban. Hahnemann késői periódusában azután előállt az LM-hatvánnyal is (kvintacentimális hatvány), ez a magas hatványoknak felel meg, de a terápiában jobban alkalmazható. Az ezzel összefüggő szakproblémák itt most minket nem érdekelnek.
Ha már az a tény is problémákat okoz, hogy az orvosságban „semmi” sincs abból az anyagból, amit felirata ígér, a zavar csak nő, ha ezeknek az orvosságoknak az adagolására gondolunk. Ha például egy páciensnek felírják a D 6-ot, ebből, mondjuk, minden két órában egy adagot kell bevennie, az adag mindig 7 csepp, vagy 7 globuli. A homeopátiás gyógyszerek ugyanis nemcsak folyékony formában kaphatók, hanem kis tejcukorgolyócskák formájában is, ezek a globulik. Ezeknél a tejcukor az oldószer, amely az alkoholt helyettesíti.
A harmincadik hatványon (D 30) lévő gyógyszerből a páciensnek napjában csak egyszer szabad bevennie egy adaggal, míg a D 200-ból egyetlen egyszer, s aztán hat hétig semmilyen más gyógyszer szóba sem jöhet. A gyógyszerkonzumáláshoz szokott polgárnak igen különös érzés lehet, ha azt hallja, hogy most bevesz 7 cseppet valamiből, s hat hét múlva majd jelentkezzen – s mindezt a 200-as hatványnál, „amelyben már abszolúte semmi nincsen”.
A zavarodottság csak nő, ha azt éljük meg, hogy a homeoterapeuta ugyanazt a gyógyszert írja fel egy asszonynak a visszereire, ami a férjének a mandulagyulladásnál segített. Legközelebb viszont ugyanez az asszony egészen más gyógyszert kap a saját mandulagyulladására. Az is feltűnő, hogy a gyógyszerekhez semmiféle utasítás, használati javaslat nincsen.
Részlet Thorwald Dethlefsen A sors mint esély című könyvéből