Helyszín, egy füstös szoba a kolostor mélyén:
– Itt van már a barátunk?
– Igen, megérkezett.
– El lett neki magyarázva minden, a dolgokat illetően?
– Igen, mindent részletesen elmagyaráztunk, s megértette, nem buta fiú…
– Küldjék be!
A „fiú”, jól fésült, megnyerő modorú, barátságos kinézetű ember volt. Magabiztosan lépett be a füstös szobába.
– Jó napot kívánok!
– Jó napot! Elmagyaráztak magának mindent részletesen, és meg is értette?
– Igen, tökéletesen tisztában vagyok a dolgokkal.
– Na, azért még egyszer gyors ütemben fussunk neki, csak úgy ismétlésként. Önt kinevezzük egy nagy állami vállalat vezérigazgatójának. Sok mindent nem kell tennie, mert a vállalatnál már ott vannak azok a szakmailag felkészült emberek, akik stabilan intéznek mindent a vállalat dolgaival kapcsolatban. Önnek csak a felügyelésükkel kapcsolatban lesz némi munkája. De a lényeg, amiért magát választottuk, s amivel már tisztában van, – csak úgy ismétlésként – a következő: Mint tudja, 15 millió forint alatti megbízásoknál nem kell a vállalatnak közbeszerzést kiírni, azt közvetlenül intézheti. Ha például kell mondjuk egy millió rajzszeg az irodai munkákhoz, s belefér az ára a 15 milcsibe, akkor tőlünk megkapja egy olyan rajzszeggyártó kisiparos címét, akit közvetlenül megbíz a rajzszegek gyártásával és szállításával. Természetesen, mint azt ön is tudja, a rajzszegek csak öt milcsibe kerülnek, a kisiparosnak akivel mi már lezsíroztuk a dolgokat, vissza kell osztania nyolc millió forintot – azért nyolcat, mert kettő milcsi az ő hallgatásának a díja – a mi részünkre. Itt majd megadjuk azon elvtársak bankszámla számait, ahová vissza kell görgetni a milliókat. Természetesen majd maga is lecsippent egy kevéskét, hogy megmaradjon a barátságunk. Röviden ennyi! Meg van értve, s mehet a banzáj?
– Mehet!
– Maga még sokra viheti fiatalember…