A németek begőzöltek. Szembefordultak a megválasztott kormányukkal, holott ez náluk nem szokás. Illetve, egy esetben talán képesek rá, mikor a saját, kemény és kitartó munkájukkal elért jólétüket, hirtelen veszély fenyegeti. Mert azért ismerjük el, az a gazdagság és jólét, amiben élnek, az a német tehetség, a német emberek munkaszeretetének és munkabírásának a gyümölcse.
Valamint az olcsó energiának, amit nagyrészt a második nagy háború után az orosz sztyeppék kiapadhatatlan természeti kincseiből fedeznek. Amit már Napóleon és Hitler is meg akart szerezni, de hiába a véres háborúk, mindketten elbuktak. De megvásárolni meglehet, s ez az olcsó energia az, ami az alapja a német jólétnek, s a gazdasági csodának. Mostanáig.
Ugyanis az Amerikai Egyesült Államok már régóta összehúzott szemekkel figyeli ezt a mindkét fél számára hasznos kooperációt, ami Németország és az Orosz Föderáció között zajlik. Sőt, egyenesen szúrja a szemüket, hiszen szemmel láthatóan nagy sebességgel húz el az USA mellett a német gazdaság, s ezáltal az EU is, hiszen Németország a hátán viszi magával az EU egész gazdaságát.
Nem! Ezt nem engedhette meg az Egyesült Államok, hiszen így elveszthette volna vezető szerepét a világban, amit, mint tudjuk akár háborúk indítása árán is, de megőriz. Ennek a gazdasági és katonai hegemóniának a megőrzése érdekében, most is a háborút alkalmazta, csak most egy furcsa háborút, a „proxy háborút”, ahol a proxy, egyenlő Ukrajnával. Hatalmas összegekkel, s fegyverekkel támogatja ennek érdekében Ukrajnát, s ami ennél is fontosabb, rákényszeríti az Európai Uniót, s vele Németországot, hogy ugyanezt tegye. Egyre több pénzt és fegyvert Ukrajnának, s egyre több szankciót Oroszországgal szemben, aminek az elsődleges és a legfontosabb része, az olcsó orosz energia bojkottálása. S itt van a lényeg. Elvágni Németországot s az Európai Uniót az olcsó orosz energiaforrásoktól, s rákényszeríteni hogy a gazdaságuk működtetéséhez használt energiaforrásokat máshonnan szerezzék be, természetesen többszörös áron.
Még két év sem telt el, s a mesterterv bejött. A német nagytőke megkezdte az elvándorlását Németországból, s főként az USA-ba települnek át, legfőképpen az ottani olcsóbb energia miatt. De, az amerikaiak még egyéb kedvezményekkel is gyorsítják ezt a folyamatot, aminek egyenes következménye Németország gazdasági meggyengülése, s a német emberek drasztikus életszínvonal hanyatlása. Ennek a következményeit látjuk ma a német gazdák, s egyre több egyéb munkavállaló sztrájkja és tüntetései mögött. S ez még csak a kezdet. Ki tudja hová fut ez ki, nincs ember, szakértő, aki ezt ma megtudná mondani.
De a kérdés az hogy ehhez a folyamathoz, amit az USA beindított, a német vezetők miért asszisztálnak? Miért árulják el saját népüket, az USA érdekei miatt? Szerintem a válasz az, hogy jobban félnek az amerikaiaktól, mint az oroszoktól. Mikor a szovjet katonák bevonultak Berlinbe, tették ezt amerikai bakancsokban, amerikai fegyverekkel, a hátizsákjukban amerikai konzervekkel. Akkor a németek rájöttek, hogy a szovjet katonák a büdös életben nem léphettek volna német földre, a Nyugat, s legfőképpen az Amerikai Egyesült Államok gazdasági segítsége nélkül. Így ma a német vezetők tisztában vannak azzal, hogy akitől a legjobban tartani kell, az az Egyesült Államok. S végre is hajtják az EU-val egyetemben zokszó nélkül, az amerikai ukázokat. Hogy ehhez a német nép, s az Unió polgárai mit szólnak majd, mikor egyre szarabbul kell élniük, az még a jövő zenéje…