A kutya

Azt mondják, hogy a kutya nem tudja hogy meg fog halni. Azt mondják, hogy a kutya nem szenved úgy, mint egy ember. Azt mondják ne sírj, majd kapsz másikat. Azt mondják ne sírj, majd veszel másikat. Azt mondják egy kutyát nem lehet úgy szeretni, mint egy embert. Azt mondják a kutyád halálát nem kell úgy gyászolni, mint egy emberét. Azt mondják egy kutya és egy ember között nem lehet olyan szoros egy kapcsolat, mint ember és ember között. Azt mondják hogy a kutya, az csak egy kutya. Azt mondják hogy könnyebben elfelejtem a kutyám halálát, mint egy közeli hozzátartozóm halálát. Ezeknek az embereknek nem volt kutyájuk. Ezek az emberek sosem néztek egy kutya szemébe. Ezek az emberek nem aludtak egy kutyával, ezek az emberek nem érezték egy kutya testmelegét, szuszogását, a legmélyebb alvásában is a reakciónak azt a képességét, hogy védelmezzen, bármilyen támadás is ér. Ezek az emberek nem tudják hányszor ölelted meg, mikor beteg volt. Ezek az emberek nem tudják, milyen látni a fájdalmait, mikor betegségek kínozzák. Nem tudják milyen szívszorító érzés látni az öregedő kutyádon azt az erőfeszítést, ahogyan hozzád igyekszik. Nem látják a szemét, amikor megköszöni hogy enni adsz neki. Nem látják az igyekvését, amikor fel akar vidítani, mikor látja hogy szomorú vagy. Nem élik át azt a feltétel nélküli szeretetet, amit egy kutya adni tud. Nem látják a szemében azt a bizalmat, amit feléd sugároz, s amiből látszik hogy feltétel nélkül megbízik benned. Ezek az emberek nem tudják hogy milyen kevés kell egy kutyának, hogy boldog legyen. Csak TE kellesz neki, s az élete kiegyensúlyozott lesz. Nem tudják hogy egy kutyáért sírni nem a gyengeség jele, hanem a legnemesebb, legtisztább dolog a világon. Ezek az emberek nem tudják mit éreztél, mikor megsimogattad a kutyád arcát, átölelted őt élete utolsó pillanatában. Ezek az emberek semmit sem tudnak…