Nem elkötelezett, tétovázó, kissé lusta szavazó…
Szörfözik egy közösségi oldalon: A semmiből előkerül egy messiás, és azt mondja hogy ő majd leváltja Orbán Viktort. Ugrálni kezd a fotelben – persze csak visszafogottan, hiszen lusta – majd egy kattintás, és lájkolja az új messiást. A messiás országjáró körútra indul, s most éppen az ő lakhelyén hirdeti az igét. A lakóhelyéhez közeli boltban volt bevásárolni hősünk, s útban hazafelé megáll a tapsikoló hódolóinak a szomszédságában, s ő is rikoltozza hogy „tégláról téglára!”, „nem félünk!” meg a többi rigmust, s mindannyian fogadalmat tesznek hogy elzavarják végre Orbán Viktort. Majd felemelve megfogják egymás kezét, s eléneklik a „Tavaszi szél vizet áraszt” kezdetű magyar népdalt, s mint a jóllakott óvodások mindannyian hazamennek. Persze néhányan a messiást kísérve még elmennek balhézni a közeli szórakozóhelyre, s a tulajnak demonstrálják, hogy ki is az úr e vidéken.
A szavazás napja: Reggel kilenckor ébredezni kezd, felkel, megissza a kávéját, majd kicsit visszafekszik még, csak úgy lustálkodni. Aztán beugrik neki, hogy ma kell az új messiásra szavazni, s fogadkozni kezd, hogy majd megyek, szavazok, az tuti. Később elfogyasztja a kis ebédkéjét, lepihen kicsit, hogy majd egy kis pihi után biztosan elmegy majd szavazni. Délután nézi a tévét, az egyik kedvenc sportműsora odaragasztja őt a tévé elé, de fogadkozik hogyha vége lesz akkor megy majd szavazni, az tuti. Nézi a műsorújságot, s látja hogy a sportműsor után következik a kedvenc szappanoperája, ránéz az órájára, oszt, szoroz, összead, kivon, s arra jut hogy igaz, kicsit szűken, de odaér 19 óráig szavazni. Vége a szappanoperának elkezd öltözködni, aztán beugrik neki hogy messze van az a kurva szavazófülke, márpedig ő nem fog rohanni. Kissé csalódottan levetkőzik, s csak úgy a fogai közt mormolja: Na, majd legközelebb… De akkor aztán tuti!
Másnap reggel mikor ébredezni kezd, gyorsan bekapcsolja a rádiót – mert előző este a lustaságából eredően nem volt ereje végig nézni a választási műsort – s kíváncsian várja a híreket, hogy megbukott-e már? Hát, nem! Így aztán megint fogadkozni kezd, hogy majd a legközelebbi választáson biztosan ott lesz, s akkor majd tuti hogy bukni fog. Majd elzárja a rádiót, s kicsit még visszabújik az ágyba, csak úgy lustálkodni. Hiszen nem adhat mást, csak mi lényege. Hiszen ő a fotelforradalmár…